Hinta-dal Csak még egyszer, egyetlen napra bár, De mindenestül, ami velejár: A végtelenség lányhaj-illatával, A láthatatlan lélekbeli szárnnyal, És belenyúlva álmaimba – Jöjj vissza, régi kerti hinta! S fejem fölött az a diófa ág, Amelyen ring e kis tündér-világ, S két ölnyi tér közt végtelenbe lenget… Madár-élménye földi életemnek, Időtlen… [Bővebben]