A kertünk legbővebben termő gyümölcsfája pechünkre az díszalma. Tömegével ontja pingponglabda méretű terméseit, mely elvileg ehető, de a kutyán kívül senki nem fogyasztja, mert annyira nem ízes, hogy megérje mikroharapásokkal bajlódni. Amíg érik, hetente jól megrázzuk a fát, hogy tehermentesítsük az ágakat, hiszen másképp talán el sem bírná gyümölcseit.
Szóval enni ugyan nem esszük a díszalmát, de ahogy a neve is mutatja, tökéletes éke a kertnek narancs gömbjeivel.
Gyakran szedünk belőle kis csokrot vázába, kosárba dísznek, vagy pedig ragacsos kis koszorúba fonjuk a szemeket.
A koszorúhoz egyszerűen egy vékony, de elég merev drótot fűzünk át az almákon, majd kerek formára hajítjuk.
Remek segédeim vannak a művelethez. Pezsgő is lelkesen figyel és reménykedik, hogy elropogtathat néhány szemet.
A legkisebb segít a leglelkesebben, őt még a készítés örömteli folyamata talán jobban elvarázsolja, mint a végeredmény.
Néha azonban magamra maradok a munkával, és az asztal alatt találom a “gyerekeket” boldog szeretetben.
Ha kész a koszorú, meg is koronázzuk vele az almahercegnőt.
Élvezzétek ti is ki a gyönyörű őszt, használjátok díszítésre és játékra ajándékait!
Szólj hozzá!