Ha jól számolom, van vagy 15 levendulabokor a kertünkben. Nehéz megmondani, mert egy kerti utat összefüggő lila csíkként szegélyez, mely napsütésben járhatatlan. (Hogy miért? Az út kőkockáira boruló virágeső zúg búg a szorgos méhek hadától, akik lelkesen gyűjtik a nektárt.)
A bokrokról sok virág jut illatos csokorba, vidám koszorúba, illatosítónak kis zsákba és ajándékba családnak, barátoknak, kedves szomszédoknak. Tavaly konkrétan üldöztem az embereket – Nem kérsz levendulát? – kínálgattam a levágott virágokat. Sőt egy ládában még az utcára is kitettem kis csokrokat vegye, vigye, szimatolja akinek megtetszik.
Az idén ismét dúsan virágzik, így elhatároztam, kipróbálom a levendula szörpöt, annyi ajánlást hallottam róla.
Így készítettem:
1 liter vízben felforraltam fél kg cukrot, ebbe tettem 2 bögrényi frissen nyílt levendulavirágot lemorzsolva. Pár percig hagytam forrni, majd lekapcsoltam alatta a lapot és hagytam ott lassan kihűlni, majd még 1 napot ázni.
A szirupot leszűrtem, és azóta a hűtőben tartom. Gyönyörű, inkább bordós mint lila színe lett, de ezen a citromlé és a víz, amivel kínáljuk sokat lágyít, így végül lilás illatos italunk lesz.
A színhez hasonlóan a zamata, illata nem tolakodóan erős, nem olyan mintha parfümöt kortyolgatnánk, így ajánlom, ha teheted próbáld ki a levendula szörpöt te is!
Szólj hozzá!