1994-ben lelkes gimnazistaként nyári munkát vállaltam egy gyárban. Hajnali ötkor keltem, és a csípős hajnalokon egy elhagyatott szántón, harmatos vadvirágok; kamilla, pipacs, búzavirág csókolták a bokámat ahogy a munkahely felé botorkálva levágtam az utat a mielőbbi érkezés reményében. Ekkor még nem sejtettem, hogyan is sejthettem volna, hogy bő 10 év múlva itt fogok élni.
2005-ben a területet belterületté nyilvánították, és megkezdődött a parcellázás. Mi is itt vettünk egy birtokot és itt küzdünk azóta is a kerttel a kertért. Kisebb nagyobb sikerrel.
A virágos mezőből pár év alatt kertté avanzsált ház körüli terület növényei fiatalságuk okán a legnagyobb erőfeszítésünk ellenére sem takarnak el minket dús lombjukkal a kedves szomszédok és az arra sétáló járókelők szeme elől, sőt hátsó szomszéd még nincs is, ezért még a kert hátulja felől is korlátlan a belátás. A kertben sziesztázva így hiányzik az intimitás, dús titkosító lombokról, tömör fa falakról, és sűrűn rakott kő kerítésekről, saját titkos kertről ábrándozom.
Terméskő, tégla, fa festve vagy nyers valójában, gally vagy nád fonat, zöld növénnyel befuttatott paraván, áthatolhatatlan növényfal. Mindenki megtalálhatja a megfelelőt!
via Dizain
via Kisflanc
Te hogyan titkosítod, hogyan titkosítanád kerted? Melyik megoldás a leginkább kedvedre való?
Ha tetszett, oszd meg mással is a bejegyzést! Had gyűljön a Dekorella olvasók ötletgyűjtő tábora!
A képek forrása a képekre kattintva érhető el.
Egyről ámodozunk, főleg a melegebb napokon hiányzik a gyermekkoromban otthon megszokott árnyas fák alatti lét.
… majd nemsokára…
Lehet pár évtized múlva arra kérlek, nézz utánna, van-e valami jó megoldás a most még egymás hegyére hátára ültetett “intimitás-érzetét-elősígítő” túlburjánzott növényzet “átalakítására”. 🙂
Puszi: M.
Bár már a túlburjánzott résznél tartanánk! Egyedül a citromfű amivel egyenlőre nem bírok! A kert királyának érzi magát, minden talpalatnyi helyet meghódít! 🙂
design a very nice old house in my opinion