Az Izzó váza bejegyzésben szerepelt egy egyszerűnek látszó mondat: az izzóknak “mindössze a végüket kell levágni”. Valaki feltette a kérdést, hogy mégis hogyan történik ez. Lássuk.
Figyelem! Az izzó nagyon törékeny, a szerszámok durvák, ezért csak nagy odafigyeléssel és megfelelő kézügyesség birtokában hajtsuk végre az alábbi műveleteket, saját felelősségére!
Célszerű az izzót egy buborékfóliába tenni, ezzel megkíméljük a karcolásoktól és ha esetleg munka közben eltörik, nem sebesíti meg a kezünket és nem hullik szét az üvegtörmelék. Fogjuk meg a szárát kombinált fogóval és vasfűrésszel vágjuk körbe az első menetnél. Egy kb. 1 milliméter vastag alumínium réteget kell körbevágnunk, ami alatt öntött üveg van. Tehát körbe vágjuk, látszani fog a vágás alatt a fekete üveg, azt viszont ne vágjuk!
Ha körbeértünk, a menetet át kell vágni, ezt kicsit nagyobb szögben könnyebb megtenni. Ha megvan, fogóval tépjük le a leváló véget és ha szükséges, tördeljük le az üveg peremet.
Ezután a befelé álló üveg állványt kell kitörni. A levágott végen csavarhúzóval benyúlva, a búra szétnyíló részénél megfeszítve körbe-körbe ki lehet törögetni.
A levágott véget óvatosan csiszoljuk meg vasreszelővel, kicsit az üveget is.
Már csak egy talpat kell neki készíteni.
A víz súlya tartja a vázát, viszont dönteni nem lehet, amíg nincs aláragasztva a végleges állvány. Javaslom szerelvényboltból beszerezni öntözőknél használt műanyag vízvezeték cső (KPE cső) csatlakozóiban használt gumi alátétet.
Az izzóváza megalkotása, tényleg gyorsan ment, a megfelelő szerszámokkal percek alatt, komplikáció nélkül meglett. (Gyakorlatilag még a régi bejegyzés estéjén elkészült, csak a megírás váratott – egyéb okok miatt – jó néhány napot magára.)
Most gyűjtöm a többi régi izzót, hogy egy izzóerdőnyi összegyűljön, és pakolgathassam beléjük a vágott virágaimat a kertből. Úgyhogy bocs Tamás, de még nincsen vége. 🙂