Livi baba lassan két éves lesz, és az eltelt idő alatt a békésen szuszogó kis csomag akit hazahoztunk a kórházból cserfesen csicsergő energiabombává változott. A fejlődést nem hagyhattuk szó nélkül, szűkebb életterének, saját birodalmának követnie kellett a változást. Az alvás evolúció elérkezett a saját nagy ágy stációhoz.
Konkrét elképzelés hiányában sokat nézelődtem, és egyszer csak rábukkantam néhány nagyon szép kanapé-ágyra. Megtetszett, és sikerült is használtan hozzájutnom egy fehér Tromsnes névre keresztelt Ikea ágykerethez, amit a meglévő fenyő bútorok közé illőnek gondoltam. Nézegettem róla képeket, tervezgettem, méricskéltem. Vasárnap családilag el is kirándultunk érte, és az új szerzeménnyel boldogan robogtunk haza. Egy nagy mosószeres lemosás, gőztisztítás és sokszoros öblítés és dörzsölgetés után a nagy régi kókuszmatracunkkal megkoronázva estére kész lett a nagy ágy. Be is hurcoltuk az egyébként nem is olyan apró gyerekszobába, ahol az új bútor hatalmas méretével rögtön uralkodóvá is vált. Hatalmas! Simán elnyeli a kis szobát, a többi berendezési tárgyat. Bár tényleg szép darab, és ikeás származását meghazudtolóan meglepően masszív is, szívesen lecserélném egy kisebbre. Liviannának azonban szerelem volt első látásra, így buktam a cserét, már nem adja. Azonnal megszerette, mert nem csak jót lehet rajta aludni, de mivel igen méretes, mindenféle játékra is bőven van rajta hely. Büszke az új ágyára, mert ez egy nagylány ágy. “A nagylányok nem alszanak már cumival, csak a kicsik.” – mondogatja. Ő már nagy lány, és vasárnap óta nem is cumizik éjjelente.
Szóval a kanapé-ágy marad, most a szoba hangulatának megkomponálásán dolgozom. Inspirációként ezeket a képeket használom, az alapszín valószínűleg a törtfehér, zöld, zöldessárga lesz. Semmiképpen nem szeretném csiricsáréra a szobát, majd a sok színes játék úgyis kiszínezi.
A kanapé-ágy (day bed) egyébként nagyon praktikus találmány, és szép is tud lenni. Vendégszobába, gyerekszobába ajánlott vagy olyan helyiségbe, ahol a nappali tevékenységek és az éjszakai pihenés ugyanott zajlik.
Képek forrása: Ideal Home, The Bed Shop, Condo, Exhome, Bedzine, Znam, Pottery Barn, West Elm
Ha tetszett a poszt, csatlakozz te is a Dekorella Instagram közösségéhez vagy Facebook csoportjához ahol friss hírekkel, extra tartalmakkal, kulisszatitkokkal várunk. Tematikus csoportokba rendezett inspirációs képekért pedig a Dekorella Pinterest oldalát keresd fel.
Nosztalgiát keltettek bennem a képek, és nem csak azért, mert maguk a bútorok is kicsit ilyen hangulatúak.
Boldogult nagyapámnak a konyhában volt egy jó kis kanapéágya (szép, nagy vidéki konyha volt, sparhelt is volt a gáztűzhely mellett, mert nagymamám szerint bizonyos ételeket csak azon lehetett rendesen megfőzni), szóval ebéd után általában ott szundított egyet nagyapám. De mi “onokák” is nagyon szerettünk ott üldögélni, míg nagymamám megcsinálta, mi pedig megettük a jó kis házi kacsazsíros rozsláng kenyeret, két milliméteres kockákra vágott lilahagymával tízóraira. Ebédig még éppen lemozogtuk a kertben. Tényleg már 30-35 éve… 🙁
És manapság egyre jobban érzem, hogy milyen szép és fontos örökséget kaptam az öregtől: tisztességet, a munka becsületét, az idősek tiszteletét, a józan paraszti eszet, és hogy becsüljem meg amim van. Hogy nem az a szegény, aki kér, hanem aki nem ad…
És kaptam még boldog gyerekkort, amikor mindent kipróbálhattam, és megtapasztalhattam, de úgy hogy nagyapám vigyázó szemei mindig rajtam voltak. És nem felejtem el azokat a napokat, mikor “ellopott” az óvodából, hogy büszkén kivigyen a gyümölcsösben dolgozó asszonyokhoz, hogy megmutassa a “kisonokáját” és bezsebelje a dícséreteket, én meg a finomságokat! 🙂 Aztán este együtt húztuk a a nyakunkat, mikor kiderült a turpisság. Jajj, de hiányzik az öreg… 🙁
Kívánom, hogy minden kis pocoknak, Livi babábak is adassék meg olyan boldog gyerekkor, amire támaszkodhat majd egész felnőtt élete során! Az is sokat számít, ha Ti megadjátok neki a lehetőséget, hogy dönthessen a kis dolgaiban és a sajátjának érezheti a szobáját! A többit úgyis szépen hozzáalakítod! 🙂
A képeket nézve ugyanezt a boldog érzést éltem át…. köszönet a blog és a hozzászólás írójnak is:)
Biztosra veszem, hogy Livike szobája finom, harmonikus és mégis tökéletes “nagylányszoba” lesz. Kívánok hozzá jó munkát, boldog tervezgetést!
(újra csak hasonlóban gondolkodunk 😉 tegnapelőtt vettünk a babaszobába új kiegészítőket.)
Jóéjt Tündérbaba!
Hm Pepe nagyon érzékletesen írtad le a boldog gyerekkorod a nagyszülőkkel, igazán segített visszaröppenni nekem is a gondtalan gyerekkorba. Néha annyira hiányoznak azok az idők, amikor a feltétlen szeretet ölelt körül, és bár lassan csordogáltak a napok, de ennek ellenére vagy tán éppen ezért feledhetetlen idők voltak. Az utolsó nagyszülőm a drága nagypapám épp most májusban hagyott itt bennünket, így egy korszak végérvényesen lezárult. 🙁
Remélem sikerül Livinek nekünk szülőknek a nagyszülőkkel együtt minimum olyan napsugaras gyermekkort biztosítani, mint amilyenben anno nekünk is részünk volt.
Meli nagyon kíváncsi vagyok Léni baba szobájára. Livi szobája most még áll, a szélsőséges időjárás gátat szab minden felújító projektnek, de még a vásárolgatásoknak is. Ennek ellenére remélem, hogy hamarosan mutogatható állapotba kerül az új kislányszoba.
Pepe, szépen leírtad a boldog gyerekkort, köszönöm! Nekem is éppen úgy gyönyörű volt! Viszont egy még szebb érkezett el, amikor Valakinek adhatom meg az ő boldog gyerekkorának felejthetetlenné váló élményeit, kincseit!
Sziasztok!
Tényleg nagyon szép lett a kanapé, gratulálok hozzá és csak egyet tudok érteni az előttem szólóakkal.
Engem is megérintett ez a történet a boldog gyerekorról.
Üdv: Dani